69/1. Az új ügyfél — Előírt elégedettség

Mr. Henderson nem érzett fájdalmat, csupán egy szokatlanul merev, hivatali tartást, amelyet a vállát igazító mechanizmus kényszerített rá. Ujjai gépiesen simultak a friss, rézszegélyű iktatókönyv borítójára, miközben az antikvárius kifejezéstelen tekintettel egy sárgaréz tollat helyezett a kiterített kérdőív mellé.
A bolt előtt álló sötét bérkocsi ajtaja kinyílt, és a járdára egy határozott léptű, elegáns úriember lépett. Az idegen belépett a csengő halk kondulására, kisimította zakóján a hajtókát, s kissé gyanakvó pillantást vetett a falakban sziszegő gőzcsövekre.
– Jó napot kívánok – szólalt meg a vásárló, a megszokott ügyfelek magabiztosságával. – Egy XIX. századi, mechanikus térképészeti kompaszért jöttem. A levelemben már tisztáztuk a feltételeket.
Mr. Henderson lassan felnézett. Karja önműködően megemelkedett, s a rézszegélyű iktatókönyv élével a pultra fektetett elégedettségi kérdőívre mutatott.
– A kiszolgálás folyamatban van – mondta az antikvárius szinte egykedvűen. – Kérjük, először értékelje a belépési élmény ergonómiáját egy tízpontos skálán.
Az új érkező szemöldöke felhúzódott, de ahogy közelebb lépett a pulthoz, a sétapálcája ezüstgombja halk, fémes kattanással fordult el a tenyerében.