68/9. A leltári váltás — Automata beosztás

A mutató halk, fémes pattanással állt meg, egyenesen a hátsó szoba nehéz bársonyfüggönyére mutatva. A minőségellenőr büszkén kihúzta magát, és kimért léptekkel az átjáró felé indult, hogy felvegye a jegyzőkönyvbe a végső tételt. Ám amint átlépte a küszöböt, az iktatórendszer nem a szoba mélyéből hozott elő egy újabb tárgyat.
Ehelyett a mennyezetből aláereszkedő rézkarok finom, de ellentmondást nem tűrő mozdulattal megragadták az ellenőr gallérját. A műszer sűrű gőz kíséretében a férfi hátára nyomta a záró sorszámot, majd a mechanika egyetlen gördülékeny mozdulattal beemelte őt a falba épített, bársonnyal bélelt tárolórekeszbe. A fedél sziszegve rázáródott.
A pult mögötti szerkezet mélyet kattant. Az antikvárius csuklóját fogvatartó szorítók kioldódtak, a padlólemez pedig finoman előretolta Mr. Hendersont. A gőzhajtású nyomtatónyílásból egy friss, rézszegélyű iktatókönyv emelkedett ki, és hajszálpontosan Henderson nyitott tenyerébe hullott. A tartásjavító mechanizmus egy halk kattanással igazította ki a férfi vállát: a tanú besorolása ezzel minőségellenőri tisztséggé lépett elő.
Az antikvárius megdörzsölte elzsibbadt ujjait, szótlanul a pult alá nyúlt, és kiterített egy érintetlen elégedettségi kérdőívet.
Az utcán ekkor csikorgó fékekkel megállt a következő sötét bérkocsi.