68/7. A tanúbesorolás — Önkéntes jelenlét

Mr. Henderson ösztönösen hátralépett volna a nedves járdán, ám a kilincshez tapadó gőzcső hirtelen vákuumot képzett. A zár nem egyszerűen kattant: a nehéz tölgyfa ajtó teátrális lendülettel kitárult, és a sárgaréz mechanika sziszegve beszippantotta a kívül rekedt járókelőt.
Henderson megpróbált méltatlankodva tiltakozni, de a küszöb alatt megbújó, apró rézcsipeszek máris precízen megmarkolták a nadrágja szárát. Finom, ergonómiailag kalibrált rántással a kijelölt tanúi pontra terelték. A lábai alatti padlólemez halk pattanással süllyedt le három millimétert, hiánytalanul rögzítve a testhozzájárulását.
– A kísérő tanú jelenléte automatikusan jogerőssé teszi a leltározási folyamatot – jelentette ki a minőségellenőr, miközben a pult alól egy újabb, még nedves nyomtatványt emelt ki. – Nincs szükség nyilatkozattételre, a testhőmérséklet-ingadozás és a szaporább pulzus tökéletesen helyettesíti az írásos jóváhagyást.
Az antikvárius az íróasztalnál, a székhez rögzítve, teljesen mozdulatlanul figyelte az eseményeket. A Hivatal frissítője miatt még a szemei sem pislogtak, így leginkább egy kifejezetten jó karban lévő, XIX. századi viaszfigurára hasonlított, amelyet épp most számoztak be.
Egy vékony rézkar emelkedett ki a gőzcső hüvelyéből, és végigpásztázta Henderson kabátjának gombjait, mintha azokat is külön leltári tétellé kellene nyilvánítani. A gép hideg precizitással egy apró, számozott rézbilétát csúsztatott a férfi felsőzsebébe.