68/5. A fémporos folyadék — Kényszerített kóstoló

Az antikvárius a csészére meredt, de mielőtt akár csak tiltakozó pillantást vethetett volna a minőségellenőrre, az íróasztalba épített sárgaréz szerkezet finom halkan kattant egyet. Az emelő nem várt az öregúr beleegyezésére: a tálca billenni kezdett, s a sötét, kamillás-fémes illatú főzet lassan a kiszáradt ajkaihoz emelkedett.
– A Hivatal 44/B cikkelye szerint a kóstolási fázis elutasítása az iktatás önkéntes megszakításának minősül – jegyezte meg a tisztviselő szárazon, miközben réztollával megkocogtatta az iktatókönyv szélét. – És higgye el, uram, a selejtezési eljárás jóval kellemetlenebb huzattal jár.
Az antikvárius kénytelen volt kortyolni. A gőzölgő folyadék meglepően édeskés volt, bár a fogai között azonnal megcsikordult a finom fémpor. A torkán lefutó melegség nyomán a nyakát szorító rézkarok feszítése mintha azonnal megenyhült volna – pontosabban a gerince mentén futott végig egy furcsa, zsibbasztó bizsergés, amitől a karjai már nem is tűntek annyira sajátjának.
A kirakatüveg túloldalán álló Mr. Henderson zavartan igazította meg kalapját. Látva, hogy az antikvárius arca bizarr módon kisimul, óvatosan közelebb lépett az ajtóhoz, és benézett a résen.
– Elégedettségi mutató: nyolcas – konstatálta a tisztviselő, s a rugós kar azonnal visszahúzta az üres csészét a zöld posztó alá.
A kirakat előtt parkoló bérkocsi gőzkibocsátása ekkor hirtelen ritmust váltott, s a szellőzőcső mélyéből egy apró, fémes kattanás hallatszott, mint egy záródó reteszé.