68/1. A sötét bérkocsi — Hívatlan látogató

Az esőáztatott macskaköveken megálló sötét bérkocsi ajtaja száraz kattanással nyílt ki. A lakkozott fellépőre egy élére vasalt nadrágot és finom posztókabátot viselő úr lépett, aki ahelyett, hogy a zápor elől menekült volna, komótos alapossággal törölte meg szemüvegét egy selyemkendővel. A bérkocsi ajtaján lévő réztáblán a „Hivatali Minőségellenőrzés” felirat csillant meg.
A férfi nem sietett. Hóna alá csapott egy vékony, bőrkötésű mappát, majd határozott léptekkel indult meg az antikvárium sárgaréz kilincse felé. Az ablaküveg mögött, a szakszerűen viaszolt talapzaton merevedő Mr. Henderson és az újonnan kiállított antikvárius elmozdíthatatlan tekintettel figyelték az érkezőt, miközben az iktatórendszer rézkarjai már megfontoltan visszahúzódtak a tölgyfa szekrény mélyébe.
– Kérem, ne keljenek fel – mondta a jövevény, amint belépett, s az ajtócsengő éles hangjára csupán egy udvarias főhajtással felelt. – A Hivatal megbízásából érkeztem, egy rendkívül egyszerű elégedettségi kérdőív kitöltése céljából. A válaszadás természetesen önkéntes, bár a távolmaradás automatikus jogvesztéssel jár.
Leült az íróasztal szélére, mialatt a szekrény mélyén a gőzszelepek halkan felhisszentek. Az új antikvárius, a székhez bilincselt csuklóival, csupán egy feszült, ám kifogástalan üzletvezetői mosolyt tudott felmutatni.
A revizor kinyitotta a mappát, megmártotta acéltollát a tintatartóban, majd az utca túloldalán várakozó bérkocsi felé pillantott, ahonnan tompa, ütemes kopogás szűrődött ki a sötétített ablaküvegen át.