67/5. A tárlat nyitvatartása — Automata szolgálat

A kirakat üvege mögött Mr. Henderson mozdulatlanná dermedt tekintete büszkén pásztázta az esőáztatta járdát. A finom viaszréteg hideg páncélként rögzítette méltóságteljes mosolyát, miközben a hajtókájára simított rézbiléta tompa fénnyel vert vissza egy távoli gázlámpa fényét. Az utcáról nézve tökéletesen illeszkedett a három korábbi, glancolt egyenruhás alak sorába.
Odabent, az antikvárium félhomályában az íróasztalhoz rögzített antikvárius hallotta, ahogy a tölgyfa lapból kinyúló rézkarok finoman kalibrálják a szorításukat. A gőzhajtású iktatórendszer mélyéből most egy teljesen újfajta, ritmikus fémes kattogás indult el. A szekrényoldalba épített számláló elpörgött, s a sárgaréz ablakban felvillant az „ÜGYFÉLFOGADÁS” felirat.
A bejárati ajtó feletti sárgaréz harang éles szisszenéssel megszólalt. A kilincs külső behatás nélkül mozdult lefelé, s a nehéz, üvegezett tölgyfa ajtó lassan kitárult a gőzös utcai szélben. A küszöbön egy gyanútlan, kalapos úriember torpant meg, aki csupán a szakadt kötetek iránt érdeklődött volna.
A padlóburkolatba süllyesztett gördülő sín azonnal halk zümmögéssel reagált az új jövevény testsúlyára. A bejáratnál lévő rézszegély finoman megemelkedett, marasztalóan körbefogva a látogató cipősarkát.
– Üdvözöljük a Hivatal átszervezett lakossági részlegén – csikordult meg a mennyezeti tölcsér, miközben Mr. Henderson a kirakatból rendíthetetlen büszkeséggel figyelte az újabb ügyfél szakszerű fogadását.