67/4. A nullás tétel — Tárlati elhelyezés

A sárgaréz ablak mögött felbukkanó szám – 004-es tétel – halk mechanikus kattanás kíséretében ugrott a helyére. Mr. Henderson elégedett pillantást vetett az apró táblára.
– A teljesítményalapú átsorolás mindig megnyugtató – jegyezte meg a mereven tartott karja mögül, amelyből a táska pántja kioldhatatlan pontossággal csüngött. – A Hivatal nyilvánvalóan felismerte a logisztikai jelenlétem állandóságát.
A gördülő talapzat finom zümmögéssel lassan megindult a parkettán. Nem sietett, kimért, szinte ünnepélyes tempóban haladt a boltíves átjárón keresztül a kirakat irányába. A padló burkolatának halk recsegése kísérte az utat, miközben a viaszbevonat gyorsan hűlt a postás kabátján, tökéletes, vízlepergető tartást kölcsönözve a posztónak.
Az antikvárius csuklóját szorító pántok kissé meglazultak, épp annyira, hogy a férfi felemelhesse a fejét, de elmozdulni nem tudott. Néma tanúja volt, ahogy az állvány hajszálpontosan beáll a kirakatban álló három másik viaszolt alakzat mellé, közvetlenül az üveg mögé.
Henderson derűsen bólintott a kinti utcán áthaladó, gyanútlan járókelőnek, bár a nyakát támasztó finom rézkar miatt a gesztus meglehetősen szoborszerűre sikerült.
– Kiváló a rálátás az elosztó körzetre – suttogta büszkén.
A szekrényből kinyúló utolsó mechanikus kar ekkor egy apró, hűvös rézbilétát simított a hajtókájára, majd a fogaskerekek mély elhallgatással leálltak. Odakint az utcán gőzös szél söpört végig, és a szemközti sarkon megszólalt egy távoli harang.