67/2. A hivatalos átvétel — Automatizált nyugtázás

A postás magabiztos mozdulattal mártotta a tintába a sárgaréz iktatóállvány tollát. Meggyőződése volt, hogy a Hivatal legújabb, kísérleti mintatermébe csöppent: a gőzhajtású masina nyilvánvalóan a papírmunka felgyorsítását szolgálta, míg a kirakatban álló alakok a fegyelmezett hivatali munkatársak élethű szobrai.
– Kiváló ergonómia, gratulálok a vezetőségnek! – jegyezte meg elégedetten, amint a nyomtatványra kanyarította a nevét, s az iktatórendszer halk sziszegéssel beszívta a lapot.
A padlólemez alatti rézkampó ekkor finoman rákattant a postás cipősarkára. A férfi csupán kényelmes, beépített lábtámasznak vélte a lábát rögzítő fémfogót, s derűs mosollyal próbált közelebb lépni a pulthoz.
– Egészen zseniális ez a rugós tartó – hümmögött, miközben megpróbálta testsúlyát áthelyezni. – Ennyi figyelmesség a posta dolgozóinak igazán kijárt már.
A pulton heverő zsebóra ketyegése ekkor ütemet váltott. A mechanikus iktatórendszer sárgaréz karjai a szekrény árnyékából felemelkedve milliméteres pontossággal mérték fel a küldönc vállszélességét. A postás elégedetten igazított egyet a kalapján, meggyőződve arról, hogy a Hivatal épp a legújabb egyenruha-méretét vételezi be.
A pult alól ekkor meleg, cikória- és viaszillatú gőzpára csapott fel, miközben a háttérben egy üres kirakati talapzat gördült előre.