66/6. A negyedik tétel — Kalibrált bevételezés

Az írnok elismerően bólintott, amikor a tölgyfa talpazat apró gőzpamacsszal megállt a csizmája orránál.
– Igen figyelemreméltó interaktív bemutató – jegyezte meg, és az oldalán lógó bőrtáskából előhúzta a hivatalos leltári pecsétnyomót. – A Hivatal mindig is nagyra értékelte az efféle innovatív ügyfélfogadási megoldásokat.
Mr. Henderson kinyitotta volna a száját, hogy kiáltson, de a nyakára simuló sárgaréz pánt meleg viaszgőzt sziszegett a torkára, így csak egy halk, fojtott nyögés hagyta el a ajkát. Az antikvárius szemei kétségbeesetten próbálták követni a falból kibukkanó újabb mechanikus karokat.
A padló alól előugró rézcsipeszek először az írnok nehéz szerszámtáskáját ragadták meg, s egyetlen gördülékeny mozdulattal behúzták a legközelebbi iktatófiókba.
– Ó, az automata poggyászmegőrző! Rendkívül praktikus! – mosolygott az írnok, miközben a parkettából kiemelkedő két bokaízületi bilincs lágyan, de elmozdíthatatlanul rázárult a csizmáira.
A harmadik állványon rögzített vásárló készségesen bólintott – amennyire a filccsomó engedte.
– Ugye mondtam? A rögzítési ergonómia egyszerűen kifogástalan – mormogta elégedetten.
A gőzhajtású iktatórendszer ekkor átváltott a négyes számú kiállítási tétel kalibrálására. Egy finoman csiszolt lencse emelkedett ki a számlálószerkezetből, és vörös fénysugárral pásztázta végig az írnok gallérját. Az írnok még ekkor is mosolyogva nyújtotta a pecsétes nyomtatványt a feléje közeledő rézkar felé, meggyőződve arról, hogy csupán az adminisztrációs illetéket veszik át tőle.
A hátsó szoba felől ekkor fémes pattogás hallatszott: egy apró, számozott rézbiléta gurult ki a szőnyegre, hajszálpontosan a negyedik talpazat tövébe.