66/3. A vörös fénysugár — Önműködő osztályozás

A vörös lencséből vékony, éles fénysugár vetült a vásárló homlokára, majd mértani pontossággal végigsöpört az inggallérján és a kabátja rézgombjain. A férfi nemhogy nem ijedt meg, de még hátra is döntötte a fejét, mintha egy különleges borbélyszalon kényeztetését élvezné.
– Pazar! – dicsérte meg a láthatatlan mechanizmust, miközben a bronzkarfákból apró, filccel bevont szorítóbilincsek pattantak ki, és gyengéden, de ellentmondást nem tűrően a csuklójára simulnak. – Tartásjavítás és optikai méretvétel egyben. Az Önök üzletpolitikája páratlan!
Mr. Henderson és az antikvárius merev tehetetlenséggel követték a jelenetet. A fal mögött zakatoló iktatórendszer mély, elégedett durogással váltott fokozatot. A mennyezeti sínen gördülő rézkarok most egy üres, számozott leltári táblát és egy formatervezett viaszöntő tölcsért eresztettek a vásárló feje fölé.
A szerkezet nem könyvet adott ki, hanem a vásárló kalapját emelte le szelíden, és egy oldalra nyíló rekeszbe helyezte. A gép apró lyukkártyát pöccintett a férfi mellzsebébe, amelyre a „Vevő – 3. számú kiállítási tétel” felirat ütődött be mélydomborítással.
A vásárló mosolya egy pillanatra sem hervadt le, miközben a fejtámla finoman rögzítette a nyakát. Az antikvárium sötét sarkából ekkor halk, egyenletes ketyegés indult meg.