66/1. A gyanútlan vásárló — Csendes átvétel

A keménykalapos úr határozott léptekkel lépett be az antikvárium selymesen derengő félhomályába. A bejárati ajtó feletti rézcsengő tiszta, magas hangon kondult meg, majd a szerkezet azonnal elcsendesedett, ahogy a mennyezeti sínek mentén precízen visszahúzódott a helyére.
– Jó napot kívánok! A bőrkötésű enciklopédia harmadik kötetéért jöttem – szólalt meg a vásárló, miközben gyanútlanul a központi íróasztal felé sétált.
Az asztal két oldalán Mr. Henderson és az antikvárius ült. Mindketten mozdulatlanul, tökéletesen egyenes háttal merevedtek a székeikbe rögzítve, mellkasukon a frissen felpréselt sárgaréz bilétákkal. A finom viaszréteg alatt Henderson szeme még riadtan rebbent egyet, de a nyakpánt szorítása meggátolta a legkisebb fejmozdulatot is.
A vásárló elismerően bólintott, és közelebb lépve megigazította a szemüvegét.
– Igazán leleményes reklámfogás – jegyezte meg mosolyogva. – A viaszfigurák szimmetriája lenyűgöző, bár a bal oldali könyvtámasz meglepően élethűen izzad. A modern ergonómia és a dekoráció ilyen ötvözése kifejezetten haladó szellemű.
A sötét sarokban álló mahagóni láda mélyén a mechanikus kaparászás hirtelen abbamaradt. A mennyezetből apró gőzfúvóka nyúlt ki, és halk szisszenéssel egy sárgaréz lyukkártyát ejtett a vásárló kalapjának karimájára.
– Ó, automatizált kiszolgálás! – lelkendezett az úr. A láda rézcsatos fedele ekkor egyetlen millimétert emelkedett.