65/4. A leltári páros — Szimmetrikus végeredmény

Az optikai cső három lencséje vöröses fénnyel villant fel, és halk kattogással beállította az élességet. Henderson végre megértette, hogy nem ergonómiai felmérésről van szó, amikor a rézkarok hegyes tűvel egy-egy sárgaréz leltárcédulát tűztek mindkettőjük hajtókájára.
– Mit jelent az, hogy „Bal oldali dekoratív könyvtámasz”? – nyögte Henderson megbicsakló hangon, ahogy a csuklópántok végleg ráreteszelődtek.
Az antikvárius nem válaszolt. Az ő mellkasán fityegő biléta felirata még egyértelműbb volt: „Jobb oldali dekoratív könyvtámasz – Páros készlet, nem bontható.”
A gőzhajtású iktatórendszer elvégezte az utolsó simításokat. A mennyezeti karok apró, precíz mozdulatokkal finom viaszréteget permeteztek a két férfi kézfejére, majd mozdulatlanná kalibrálták a nyakpántokat. A gép nem selejtezett ki senkit; csupán az ügyféltér szimmetriáját biztosította az elkövetkező évtizedekre.
A gőzszelep egyetlen megkönnyebbült szisszenéssel kiengedett, s az üzletben nehéz, mozdulatlan csend támadt. Az utcai bejárat retesze átváltott, s a cserélhető cégértábla átfordult: NYITVA.
A járdán léptek kopogtak, a rézcsengő meglendült, és a küszöbön feltűnt egy gyanútlan vásárló kalapja.
A bolt sötét, hátsó szegletében, egy zárva felejtett mahagóni láda mélyén ekkor halk, mechanikus kaparászás kezdődött.