65/2. A tartásjavító szerkezet — Gépies vendéglátás

Mr. Henderson a mahagóni szekrény felé fordult, ám a figyelmét megragadta az íróasztal mögött ülő házigazda szokatlan testtartása. Az antikvárius a bőrfotelben feszített, akár egy szobor: a szekrényből előbukkanó, olajozott rézkarok szorosan a tölgyfához rögzítették a csuklóját, miközben egy polírozott pánt óvta nyakát a nem kívánt mozdulatoktól. Szemeiben éles, vágó harag izzott.
– Ó, hát itt van! – derült ki Henderson arca, s bizakodva lépett közelebb. – Látom, beszerezte a legújabb gőzhajtású tartásjavító szerkezetet. A kerületben pletykálják, mennyire haladó szellemű ön, de ez a szimmetria igazán lenyűgöző!
– Oldozzon el, maga együgyű! – sziszegte az antikvárius, miközben a pánt heves sziszegéssel szorosabbra zárult a torkán. – A leltári automatika selejtezési kategóriába sorolt, és a teáskészlettel akar elhallgattatni!
A masina sárgaréz hangtölcsére azonban halk, dallamos gongszóval elnyomta a sértéseket. A pulton álló teáskészletből gőzölgő csésze emelkedett ki, s a mechanikus karok udvarias bólintással az antikvárius szája elé emelték a cikóriaitalt. Henderson megértően mosolygott; meggyőződése volt, hogy az öreg szakember csupán a szigorú ergonómiai előírások miatt méltatlankodik.
Ekkor a szekrény aljából halk, fémes kattanással egy újabb rézkar nyúlt ki, s finoman megérintette Henderson kabátjának alsó gombját.