64/4. A teáskészlet szervizdíja — Finomra hangolt udvariasság

Az antikvárius elégedetten nyúlt a gőzölgő csésze felé, ám a sárgaréz kar finom, de határozott mozdulattal kitérőpályára terelte a kezét. A teáskészlet szélén egy apró, csillogó adagolófej nyílt ki, amely három csepp sötét, ánizsillatú esszenciát csöppentett a porcelánba, a gép által kiszámított kémiai arányok szerint.
– Kiváló, a szerviz frissítőt is biztosít – bólogatott az öregúr, miközben a perforált rézszalag lágyan visszahúzódott a láda mélyére.
A szerkezet azonban nem állt meg. A láda tetején lévő réztábla átfordult, és egy frissen nyomtatott, keskeny papírcsík türemkedett ki belőle. Az antikvárius a szemüvegét igazgatva hajolt a szöveg fölé, hogy elolvassa a Posta hivatalos visszaigazolását. A papíron nem árak vagy méretadatok szerepeltek, hanem egy pontos időpont: „A beállított anatómiai korrekció érvénybe lép: 14:15-kor.”
Mielőtt értelmezhette volna a feliratot, a háttérben álló nagy mahagóni szekrény ajtaja halkan pattanva kinyílt. A sötét belsőből egy újabb, hajlékony gőztömlő emelkedett ki, amelynek végén egy finoman megmunkált, kárpitozott nyakpánt forgott. A bolt csendjében az állóóra mutatója átlendült a 14:14-en.
Az antikvárius óvatosan felemelte a teáscsészét. Úgy érezte, a prémium szolgáltatás kezd kissé tolakodóvá válni, de a tea illata túlságosan csábító volt ahhoz, hogy ellenálljon.