63/8. A rézcsipesz érintése — Mechanikus minősítés

A kinyúló rézcsipesz nem teketóriázott. Finom, rugós mozdulattal az antikvárius orrán pihenő csiptetős szemüveget célozta meg. Az antikvárius nem riadt vissza; szentül hitte, hogy a mechanizmus csupán az optikai lencsék fénytörését teszteli a pontosabb leltározáshoz. Segítőkészen előrébb hajtotta a fejét, sőt, még a szemeit is lehunyta, hogy megkönnyítse a bemérést.
A csipesz gyengéden leemelte a szemüveget, s a sötét résbe húzódott vele. A fal mögött apró, fémes roppanás hallatszott, amit elégedett gőzfisszenés követett. A mahagóni dobozból újabb rézszalag gördült ki: „OPTIKAI SEGÉDESZKÖZ: VÉGLEGESSEN SELEJTEZVE. LÁTÓSZERV: CSÖKKENŐ HATÉKONYSÁG.”
– Abszurd szakszerűtlenség! – méltatlankodott az antikvárius, noha a homályos kontúrok miatt kénytelen volt a legközelebbi polcba kapaszkodni. – A dioptriám tíz éve változatlan!
A sárgaréz számlálótábla ekkor újra kattant egyet, és a kémlelőnyílásból egy hűvös, párnázott tapintófej emelkedett ki. A hengeres rézkar határozott mozdulattal az antikvárius halántékához szorult, miközben a gépezet bensejében egy apró, folyékony viaszt adagoló szelep halk sziszegéssel üzembe lépett.
A szomszédos polc tövében egy üvegbe zárt rézcsengő ütemesen megszólalt.