63/7. A zöld fénysugár pásztázása — Biológiai besorolás

A zöld fénysugár hűvös, vibráló mintát rajzolt az antikvárius homlokára, miközben a fal mögötti fogaskerekek ütemes kattogással finomhangolták a beállítást. Az antikvárius, aki mindig büszke volt a hidegvérű szakmaiságára, halk torokköszörüléssel igyekezett tisztázni a helyzetet. Úgy vélekedett, a berendezés minden bizonnyal egy régebbi évjáratú, automatizált látogatóazonosító modul, amely csupán az üzletvezető jelenlétét regisztrálja.
– A személyzeti törzsszámom a hármas számú főkönyvben található, amennyiben a leltározási körzet felülvizsgálata a kezelőre is kiterjed – jelentette ki kimérten. Óvatosan előhúzta zsebéből az ezüst láncon függő zsebóráját, remélve, hogy a polírozott fedél visszatükrözi az optikai sugarat.
A háromujjú rézkar azonban nem méltányolta a bürokratikus érvelést. Gőzhajtású csuklója halk sziszegéssel előrelendült, és precíz mozdulattal lecsippentette az antikvárius zakójáról a felső gombot. A polc mögötti résből azonnal kibújt a mahagóni doboz keskeny szalagja: „KÜLSŐ BURKOLAT: ERŐSEN ELHASZNÁLÓDOTT. CELLULÓZ TARTALOM: HIÁNYOS. SELEJTEZÉSI PROTOKOLL: FOLYAMATBAN.”
Az antikvárius magabiztosan megigazította a hiányos hajtókát. Kétségtelen volt, hogy a mechanizmus a gyapjúszövetet tévesztette össze a középkori kódexek borítójával. Amikor azonban hátralépett, a polc mögül egy mély, tompa csikordulással sárgaréz számlálótábla gördült ki, rajta a frissen átállított számmal. A sötét rés mélyén pedig felvillant egy apró, rézborítású kémlelőnyílás, amelyből halk gőzfúvás kíséretében egy újabb csipesz nyúlt ki.