63/5. A lyukasztott rézszalag — Kalibrált diagnosztika

Az antikvárius megköszörülte a torkát, és óvatosan hátrébb lépett a pulttól, amennyire a szűkös tér engedte. A szervizüzemmód jelenléte – gondolta erőt véve magán – lényegében egy kifejezetten előrelátó biztonsági intézkedés. Nem volt ok a pánikra, hiszen a brit gépészet mindig is híres volt a szigorú, ám az üzemeltető kényelmét szolgáló protokolljairól.
A mahagóni doboz apró, rejtett rekeszeiből ekkor vékony, csuklós rézkarok emelkedtek ki. A finom mechanika lágy kattanással kinyitotta a pult alsó fiókját, majd módszeresen elkezdte átvizsgálni a könyvelési papírokat. Az antikvárius feszülten figyelte, ahogy az egyik kar szerszámszerű végződése precízen kiemeli a számlatömböt, és gőzt pöfögve bélyegzi le a „KARBANTARTÁS ALATT” felirattal.
– A hatékonyság lenyűgöző – suttogta, bár a hangja érezhetően elcsuklott, ahogy a doboz tetejéből egy polírozott lencséjű réztölcsér fordult felé. A lencse mögött parányi, fogazott korongok pörögtek fel, és a gép halk, sziszegő hangon pásztázni kezdte a mellényét.
A doboz oldalán egy újabb rés nyílt, ahonnan egy keskeny, lyukasztott rézszalag türemkedett ki a pult lapjára. Az antikvárius megszokásból odanyúlt, hogy elolvassa a szalagra nyomtatott karaktereket, ám a szöveg láttán a torka teljesen kiszáradt: „1-ES SZÁMÚ BIOLÓGIAI ALKATRÉSZ: MŰKÖDŐKÉPES. HŐKIBOCSÁTÁS: MEGFELELŐ.”
Mielőtt felfoghatta volna a megállapítás súlyát, a szomszédos könyvespolc mögül fémes kaparászás és egy rugós szerkezet feszülése szűrődött ki.