63/3. A vörös visszajelző — Nyugtalanító üzemmód

Az antikvárius a hátsó szoba küszöbén torpant meg. A fémes gurgulázás nem szűnt meg, sőt, ütemes ketyegéssé szelídült, miközben a kirakat üvegén derengő vörös fénypont lassan pulzálni kezdett.
Lassan megfordult. A mahagóni doboz átlátszóvá vált teteje alatt a sűrű folyadék apró örvényeket vetett. Az öreg szorongva próbálta megőrizni szakmai nyugalmát, bár a gerincén végigfutott a hideg.
– Csupán hőtágulási jelzőfény – suttogta maga elé szaggatottan. – Teljesen megszokott az újabb, gőzhajtású luxuscikkeknél. Nincs semmi baj.
Óvatosan visszalépett a pulthoz, s köténye zsebéből előhúzott egy kis réz mérőlécet. Meg akarta mérni a doboz tágulását, mielőtt a belső szerkezet végleg túlmelegedne. Ám amint a mérőléc hegye a lakkozott felülethez ért, a háta mögött halk, száraz kattanás visszhangzott.
A hátsó szoba nehéz tölgyfa ajtaja, amelyet pillanatokkal ezelőtt még résnyire nyitva hagyott, most szorosan zárva állt. Az antikvárius megdermedt. A kulcslyukon keresztül a pörkölt cikória helyett hirtelen édeskés, pörkölt mandula illata kezdett szivárogni a bolt csendjébe.