62/7. A forgó szemüvegtok — Automatizált ellenőrzés

A mellényzsebből kibukkanó szemüvegtok nem elégedett meg a halk sziszegéssel: lapos rézteteje felpattant, és egy apró, csiszolt üveglencse emelkedett ki belőle, mint valami miniatűr periszkóp. A lencse hideg, sárgás fénysugárral vette össztűz alá az antikvárius megszeppent arcát, majd gyors egymásutánban három mély kattanást hallatott.
– Másodlagos alany regisztrálva – morogta a szekrény mélyén lapuló szeleprendszer. – Kalibrációs eltérés a szemüvegkeret dőlésszögében. Korrekció indítása.
Mr. Henderson kihasználta a figyelmetlenség pillanatát, és megpróbálta a teáscsészét sunyin lehelyezni a legközelebbi polcra. A gőzhajtású pálca azonban azonnal érzékelte a súlypont eltolódását, és határozott mozdulattal visszatolta a porcelánt a látogató szája felé. Henderson megrémülve tapasztalta, hogy a kabátja alól kilátszó rézmechanizmus ritmikusan lüktetni kezdett a folyadék gőzének hatására – mintha a teste maga szomjazná a nehéz kenőolajat.
Ekkor a hátsó szobát a bolt elülső terétől elválasztó tölgyfa ajtó felett nehéz rézretesz csapódott le. A csatornákban felhalmozódott gőz süvítve távozott a fali rácsokon keresztül, s az antikvárium hátsó szobája hermetikusan bezáródott.
– A mérés lezárásáig a szektort lezártam – közölte a mennyezeti réztölcsér száraz, hivatalos hangon.
Az antikvárius megpróbálta hátralépve kihúzni magát a sárga fénysugárból, ám a lába megakadt a padlólemez kiemelkedő peremében, miközben a falban lévő óraművek mély, közös zúgásba kezdtek.