62/1. A bordó iktatókönyv — Kalibrálatlan ritmus

Az ellenőr nem sietett. Lassan lehajolt a cipője orránál pihenő sárgaréz fogaskerékért, s egy finom csipesz segítségével a zsebébe ejtette. Az antikvárius megkönnyebbült sóhaja végigrezgett a falak mentén, míg Mr. Henderson automata tengerésze lassan visszahúzta fémkarjait, mint aki pontosan végrehajtotta a rá bízott feladatot.
– A belső minőségellenőrzési jegyzőkönyv ezzel lezárult – jelentette ki a hatósági ember szárazon, miközben az ibolyakék tintával lepecsételt leltárívet gépiesen összehajtotta. – Ugyanakkor az eljárásjogértelmezési szabályzat hatvankettes cikkelye értelmében a műhely átminősítése újabb iktatási folyamatot igényel.
Az antikvárius mosolya egy pillanatra megdermedt. Nem a szellőzőből szivárgó pörkölt aromák aggasztották, hanem az ellenőr táskájából előkerülő, szokatlanul vastag, bordó kötésű iktatókönyv. A hivatalnok kimérten az asztal közepére helyezte a kötetet, majd megigazította rézkeretes pápaszemét.
A hátsó szoba felől ekkor tompa, ritmikus koppanás hallatszott, mintha valaki egy apró fagolyóval kopogtatna a padlódeszkákon.
– Megérkezett a rögzített kiegészítés – jegyezte meg az ellenőr a sötétedő sarok felé pillantva. – Egy szabályzatba még nem foglalt láda, amelynek zárszerkezete kizárólag páratlan órákban reagál a kulcsra.