61/6. A sötét sarok kaparászása — Mechanikus kártevőirtás

Az ellenőr lassan megpördült a sarkán, és a tekintetét a sötét sarok alsó zsalugáterére szegezte. A réztáska a lába mellett megreccsent, ahogy a testsúlyát áthelyezte.
– B-4-es melléklet – motyogta szárazon. – Engedély nélküli biológiai jelenlét vagy hibás fogaskerék-áttétel?
Az antikvárius hevesen megköszörülte a torkát, és előrelépett, csillapítóan emelve fel a kezét.
– Csupán a mechanikus rágcsálócsapda kalibrációs ciklusa – magyarázta sietősen, miközben Mr. Henderson rézmása merev ívben fordította feléjük a fejét. – Teljesen ártalmatlan, rugós szerkezet. A fogaskerekek tisztítják a szellőzőnyílást a pörkölés szilárd maradékaitól.
Az ellenőr nem értte be a szóbeli garanciával. Előhúzott egy kis, kihúzható rézszondát, és óvatosan benyúlt vele a zsalugáter rácsai közé. A kaparászás egy pillanatra elhallgatott, majd egy éles, fémes kattanás kíséretében a szonda hegye akadályba ütközött.
Amikor a hatósági ember visszahúzta az eszközt, a szonda végén egy apró, csiszolt üveglencse csillogott, rajta egy parányi, számozott selyemszalaggal.
– Ez nem csapda – állapította meg az ellenőr, s szemeiben hirtelen hideg, hivatali kíváncsiság gyúlt. – Ez egy beépített optikai regiszter. Valaki a fal túlsó oldaláról tartja szemmel a pörköldét.
A sötét sarok mélyén ekkor halk, óraműves szuszogás kíséretében felizzott egy apró, sárgaréz fénycső.