61/5. A leltározott pörköldék — Hivatalos kóstoló

Az ellenőr nem rántotta ki a szigorú elmarasztaló nyomtatványt. Helyette lassan áthajolt a táskája felett, s két ujjával kiemelte a gőzölgő mandulaszemet. Sárgaréz csipesszel a szemmagasságába emelte, miközben a pult alatt durogó kis pörkölde újabb édeskés füstfelhőt bocsátott ki.
Mr. Henderson rézmása halk fogaskerék-kattogással próbálta megőrizni az egyensúlyát, míg az antikvárius idegesen simította le a kötényét.
– Ez... tiszta, első osztályú pörkölés – jegyezte meg az ellenőr, gyanakvóan megszagolva a zsákmányt. – Bár a 4-es számú szabályzat világosan kimondja, hogy a gőzzel működő finommechanikai eszközökben kizárólag szagmentes kenőolaj használható.
– A mandulaolaj viszkozitása páratlan! – kockáztatta meg az antikvárius óvatos reménykedéssel. – Ráadásul a súrlódást is csökkenti... időről időre.
Az ellenőr nem válaszolt azonnal. Előhúzott a zsebéből egy apró, skálázott mérleget, rátette a mandulaszemet, majd a borjúbőr főkönyv megfelelő rovatába bevezetett egy precíz bejegyzést.
– A protokoll szerinti minőségellenőrzés elengedhetetlen – állapította meg szárazon, majd minden teketória nélkül a szájába dobta a pörkölt magot.
A műhelyben egy pillanatra még a kakukkos óra ingája is megtorpant. Az ellenőr szigorú arcán átfutott valami halvány, elégedett derengés.
– A kalibráció elfogadható – közölte, majd a táskájából előhúzott egy hajtogatott papírzacskót, és a pult alatti rácshoz illesztette. – A próbaüzemet tízperces ciklusokban engedélyezem. A mintavétel folyamatos lesz.
A sötét sarokban ekkor halk, fémessé váló kaparászás hallatszott.