61/3. Az órásműhely ritmusa — Hatósági késés

Az ellenőr kilópet a nedves utcakövekre, ahol a köd zsíros pamacsokban tapadt a gázlámpák üvegére. A fémes csilingelés a szomszédos órásüzlet kirakatából származott, ahol a sárgaréz fogaskerekek kimért gőggel kattogtak.
Odaérve Mr. Henderson fogadta – pontosabban egy meglepően élethű, rézízületekkel mozgó alak, amely kiköpött mása volt a kalapszalon tulajdonosának. Az antikvárius a sarokban állt, s ünnepélyes bólogatással kísérte, amint a kirakat központi állóórájából előpattant egy apró, bádogból hajtogatott kakukk, hogy éles, gépies hangon háromszor elkurjantsa magát.
– Nem engedélyezett időeltolódás – állapította meg az ellenőr, miután újra kinyitotta a borjúbőr főkönyvet. – A hármas számú szerkezet pontosan négy perccel jár a hivatalos állami zsebellenőrző alapidő előtt, ami indokolatlan sietséget vált ki a járókelőkből.
A Mr. Hendersont formázó automata csikorgó könyökhajlítással nyújtott át egy halványkék, viaszpecsétes dokumentumot. A papír tanúsága szerint az óra siettetése nem meghibásodás volt, hanem a Haditengerészeti Szerviz legújabb hatékonysági kísérlete, amely a köztisztviselők pontosságát hivatott növelni a környéken. A magyarázat meglepően logikusnak tűnt, a hivatalos pecsét szélei pedig kifogástalanul csillogtak.
Az ellenőr már épp megkönnyebbülten lepecsételte volna az elfogadó ívet, amikor a pult alól gyanús, finom sziszegés hallatszott. A padlózat rézszellőzőjéből nem gőz, hanem pörkölt mandula illatú, sűrű füstcsík kezdett szivárogni az óraszerkezetek közé.