61/1. Az esti körjárat — Hivatalos feljegyzés

Az esőcsöppek egyenletes kopogása hirtelen elfojtódott, amint a gázlámpás férfi kilépett az antikvárium eresze alól. Hóna alatt vastag, borjúbőr kötésű főkönyv feszült, melynek lapjain aprólékos, gyöngybetűs listák sorakoztak a város élő kiállítási darabjairól.
A kirakat üvegén keresztül még vetett egy utolsó, szakértő pillantást a meleg sárga fénybe vont Dioráma no. 4-re. Mr. Henderson sárgaréz számlapja csillogott a mentolszagú félhomályban, míg az antikvárius kifejezéstelen arccal ülve őrizte a porcelán csészéjét. A szerkezet beállítása tökéletesnek bizonyult: semmi nem mozdult, a vákuum hermetikusan tartotta a pillanatot.
– Kiváló állapot – mormolta a férfi, és tintaceruzájával határozott pipát tett a 48-as tétel mellé. – A fertőtlenítés sikeres, a restaurált alanyok nyugalomban.
Becsukta a regisztert, eloltotta a kézi lámpát, majd átsétált a macskaköves utca túloldalára, ahol egy kis kalapszalon cégére imbolygott a szélben. Az ajtó feletti rézharang meg sem moccant, amikor belépett, ám a szalon mélyéből finom gőzpára szivárgott elő. A kalapállványok között egy apró, csipeszes fémkar épp egy selyemszalagot igazított a megfelelő szögbe.
A férfi kényelmesen elhelyezkedett a pult előtt, és kivárta, amíg a gőzfüggöny mögül meghallotta az első fémes kattanást.