60/7. A karbantartási visszaszámlálás — Mechanikus sürgetés

Az antikvárius szemei kerekre nyúltak, ám teáscsészéjét mégis olyan kínos eleganciával emelte a szájához, mintha a királyi család előtt vizsgázna etikettből. Egyetlen hatalmas, gőzölgő nyeléssel eltüntette a forró folyadék felét, majd elfulladó hangon megszólalt.
– A visszafelé forgó mutatók csupán a beépített visszaszámláló logikáját tükrözik – zihálta, miközben könnytől párás szemmel próbálta mosolyra húzni a száját. – Teljesen megszokott megoldás a precíziós gépészetben. A hűtési fázist jelzi. Igya, Henderson, mielőtt a mechanika beavatkozik!
Mr. Henderson azonban nem nyúlt a saját porcelánjához. Ehelyett a tölgyfa szekrény belsejéből kiszűrődő gyanús kattogásra figyelmesen lépett közelebb. A gőzölgő kiszolgálóablak mélyén kisméretű, sárgarézből öntött kefe-karok emelkedtek ki a sötétségből, s a fémfelületek sziszegve kezdték permetezni a tömény, levendulaillatú fertőtlenítő gőzt.
A padlólemez illesztésénél egy apró, perforált fémlap emelkedett ki, mint egy miniatűr periszkóp, s fémes kattanással közvetlenül az antikvárius csészéjére szegezte üveglencséjét. A szerkezet érzékelte a szintcsökkenést, ám Henderson érintetlen teája láttán hirtelen felberregett egy mély hangolású vészjelző síp.
– Ha nem fogyasztja el az adagját, a karbantartás minket is a berendezés tárgyi tartozékának tekint – mondta az antikvárius, és remegő kézzel próbálta Henderson markába nyomni a másodikként felszolgált csészét.
A szekrény alsó illesztéséből ekkor egy vékony, fémesen pengő drótháló kezdett lassan kigördülni a galéria padlójára, komótosan elzárva a szoba hátsó kijáratának felét.