60/5. A réztábla üzenete — Kalibrált udvariasság

Mr. Henderson óvatosan közelebb lépett, és szemüvegét az orrnyergén feljebb tolva a tálca fölé hajolt. A meleg réztáblára vésett gótikus betűk halványan csillogtak a finom levendulaillatú gőzben.
– „Tekintettel a tengerészeti automata által jelzett szerkezeti ingadozásra, az ötös számú frissítő felszolgálva” – olvasta fel hangosan, meglepetten felvonva a szemöldökét. – Teaház volna ez a szekrény, órásmester?
Az antikvárius megkönnyebbülten sóhajtott fel, és megigazította zakóját. Hirtelen visszanyerte szakértői fölényét, mintha a bútorból előbukkanó tálca a világ legtermészetesebb jelensége volna.
– Nos, a Viktoriánus Automatizált Kiszolgáló Rendszerek szabványos protokollja ez – jelentette ki magabiztosan, száraz mosollyal az arcán. – Nyilvánvalóan egy korabeli demonstrációs darabbal van dolgunk. A pneumatikus nyomásesés automatikusan kioldja a vendéglátó modult, hogy megelőzze a vásárló türelmetlenségét. Tudományos remekmű!
Mr. Henderson nem válaszolt, csak figyelte, ahogy a tálca finoman visszahúzódott a kiszolgálóablak mögé, s a rés helyén egy apró, sárgaréz teáskanna és két finom porceláncsésze emelkedett ki egy rejtett liftrendszeren. A forró tealevelek illata gyorsan elnyomta a galéria hűvös porszagát.
– Úgy vélem, a galéria tökéletesen biztonságos – tette hozzá az antikvárius, és magabiztos mozdulattal nyúlt az egyik csészéért.
Ám mielőtt ujjai hozzáértek volna a finom porcelánhoz, a teáskanna alatti rézlemezen egy apró fogaskerék kezdett veszett ketyegésbe, miközben a galéria túloldalán álló nehéz tölgyfa ajtó zárja halk, de határozott kattanással magára záródott.