60/4. A szekrény szelepe — Gőzölgő illúzió

Mr. Henderson ijedten húzta össze magán a kabátját, és a padlón pihenő sárgaréz golyó irányába hátrált.
– Doveri köd? – kérdezte fojtott hangon, tekintetét a vibráló tölgyfa bútorra tapasztva. – Mondja, órásmester, Doverben szokás a gőzt a bútorokból kiengedni?
Az antikvárius idegesen megigazította szemüvegét, majd szárazon köhécselt, próbálva megőrizni a szakmai magabiztosság látszatát.
– Puszta akusztikai illúzió – jelentette ki szaggatottan, miközben óvatos léptekkel közeledett a nehéz szekrényhez. – A pneumatikus csőposta szelepe csupán kiegyenlíti a sűrített levegőt. Semmi ok a pánikra.
Amikor azonban elérte a bútort, a faragott ajtók halk gőzszisszenéssel maguktól feltárultak. Mielőtt bármelyikük megmozdulhatott volna, a szekrény mélyéből nem molyrágta kabátok, hanem egy sárgaréz pántokkal rögzített kiszolgálóablak bukkant elő. A résen át sűrű, levendulaszagú gőzpára csapott ki a hűvös galériába.
– Úgy tűnik – jegyezte meg Henderson megadóan –, a doveri köd meglepően gondoskodó.
Az ablak mögött fémes kattanás hallatszott, és egy kárpitozott kis tálca tolult ki a két rémült férfi felé, amin egy még meleg réztábla pihent.