60/3. A perforált szalag — Kiszámított félreértés

Mr. Henderson óvatosan oldalra lépett, nehogy rálépjen a padlón sárgás kígyóként tekerőző papírcsíkra. Az antikvárius lassan lehajolt, felvette a kiesett törlőrongyot, majd megköszörülte a torkát, próbálva visszaszerezni szakmai tekintélyét.
– Természetesen – kezdte bizonytalanul, miközben óvatosan végighúzta a hüvelykujját a lyukacsos szegélyen –, a pneumatikus hálózatokat a tizenkilencedik század végén gyakran egészítették ki távíróalapú leltározó mechanizmussal. Az óráscéhek így értesítették egymást a londoni tőzsde nyersanyagárairól.
Henderson gyanakvón méregette a padlón gyűlő papírtenger-tekercset.
– És a tőzsde szerint most mi érkezett? – kérdezte suttogva.
Az antikvárius a mennyezeti lámpa felé tartotta a szalagot, és elmélyülten tanulmányozta az apró, kör alakú kivágásokat. Szemüvegét közelebb tolta a számlaphoz.
– Nos... a minta alapján ez egy 1897-es meteorológiai jelentés Dover kikötőjéből – felelte meglepett, de láthatóan megkönnyebbült hangon. – „Sűrű köd, északi szél, mérsékelt hullámzás.” Teljesen ártalmatlan archívumi adatszemét, Henderson. Csupán a mechanika memóriája ragadt be.
A megnyugtató magyarázat visszahozta a hátsó szoba megszokott, poros nyugalmát. Henderson elmosolyodott, felkészülve arra, hogy elutasítsa a fura szituációt, ám ekkor az állóóra mélyén egy nehéz fogaskerék fémes csattanással zárult vissza. A szalag hirtelen megállt, és a galéria túlsó sarkában álló nehéz tölgyfa szekrény mögül halk, ritmikus sziszergés indult el.