59/4. A sárga fénysugár — Kivetített egyenleg

A falra vetített sárga körben nem egyszerű számsorok, hanem egy finoman rezgő, metszetszerű tervrajz jelent meg. A rajz az antikvárium teljes alaprajzát ábrázolta, amelyen a padló alatti gőzvezetékek hálózata élénk pirosan izzott.
– Ez nem puszta elszámolás – jegyezte meg az antikvárius, miközben óvatosan kilépett a gőzorgona árnyékából. – Ez egy azonnali helyreállítási kötelezvény.
A lánctalpas automata halk kattanással újabb rézlemezt tolt ki a fedélzetéből, amelyből egy apró, tintás írótollal felszerelt fémkar emelkedett ki. A szerkezet gépiesen rácsapott a Henderson cipőjére tekereredett papírszalagra, és egyetlen határozott X-et kanyarított a sorok alá.
– Az ügyfél vélelmezett aláírása rögzítve – recsegte a beépített fémfonográf. – A kazánfűtői szolgálat megkezdésének ideje: azonnal. A nyomásszabályzó szelep a raktár alatt elérhető.
Henderson megpróbálta elrántani a lábát, de a perforált papírszalag meglepően szilárdnak bizonyult, akár egy sodrott acélsodrony. Az antikvárius a falhoz lépett, ahol a kivetített ábra alatt tompa, ritmikus kattogás hirdette a belső szelepek átállítását.
A hátsó szoba sarkában ekkor csikordulva felpattant egy apró, sárgaréz pántos csapóajtó, ahonnan fülledt, forró levegő csapott a magasba.