59/3. A padló alatti kézbesítés — Bürokratikus számlázás

A kaparászó hang a tölgyfa parketta alól egyre ütemesebbé és fémsebbé vált. Mintha egy nagyon buzgó, ám szűkös helyre szorult műszaki tiszt próbálna utat törni a felszínre.
Henderson ijedten bámulta a tintás pecsétet a csuklóján, miközben az antikvárius óvatosan hátrált egy kiszáradt gőzorgona védelmébe.
– Ugye csak egy csőtörés? – kérdezte Henderson szaggatottan, bízva abban, hogy a vizesblokk pusztán a fizika megszokott törvényei szerint rombolja a berendezést.
– Kizárt – suttogta az antikvárius. – A csőtörés nem használ sárgaréz szegecseket.
A padlólemez hirtelen kipattant a helyéről, és a résből egy lánctalpakon gördülő, rézlemezekkel borított fémdoboz bukkant elő. A tetején lévő apró gőzsíp éleset füttyentett, majd kilövellt egy végeláthatatlan, perforált papírszalagot, amely szorosan Henderson cipőjére tekergőzött.
– A Prémium Csomag első havi karbantartási díja azonnal esedékes – búgta a szerkezetből egy beépített fémfonográf. – Elfogadott fizetőeszköz: tengerészeti kincstári jegy, vagy negyvennyolc órás közvetlen kazánfűtői szolgálat a legközelebbi gőzhajón.
Henderson tehetetlenül nézte a papíron futó, bürokratikus precizitással részletezett számsort. Úgy tűnt, a gép csupán egy túlbuzgó könyvelőautomata, amely az iménti levendulás gőzáradat költségeit akarja behajtani.
Ám a kis lánctalpas doboz oldalából ekkor egy sötét lencséjű optika emelkedett ki, és halk kattanással vakító, sárga fénysugarat vetített az antikvárium hátsó falára.