59/2. A reklamációs karton — Bürokratikus záradék

A láda mélyéből felemelkedő sárgaréz kar nem fegyvert forgatott, hanem egy finoman megmunkált, tintapárnával felszerelt rézsajtolót tartott a magasba. A csuklója mellett apró, tekerős számláló pörgött, pontosan úgy, mint egy taxisofőr órája a londoni ködben.
– Amennyiben az Ügyfél megtagadja az írásos vagy fizikai visszacsatolást, a rendszerszabályzat értelmében a szolgáltatást automatikusan „Kiválónak” tekintjük – szólalt meg ismét a Platón-mellszobor gipsztorka, ezúttal némileg fémes sziszegéssel kísérve. – Ennek elkerülésére kérjük, nyomja meg a panasztételi gombot.
Az antikvárius a szemüvegét igazgatva lépett közelebb, miközben igyekezett tisztességes távolságot tartani a levendulaszagú gőztől.
– Kedves Henderson, nyomja meg azt a gombot! A brit haditengerészet nem ismer tréfát, ha a minőségbiztosításról van szó. Különben még előléptetik a kazántér parancsnokává.
Mr. Henderson elfojtott káromkodással kísérve nyújtotta ki mutatóujját a rézkar szélén fénylő piros gomb felé. Ám amint az ujjbegye megérintette a hideg fémet, a mechanizmus halk kattanással rásimult a csuklójára, mint egy túlságosan illedelmes kézfogás.
– Köszönjük! Ön sikeresen előfizetett a Haditengerészeti Kazánkarbantartási Prémium Csomagra – búgta a szobor. A rézsajtoló lendületesen lecsapott, és egy bíborvörös pecsétet nyomott Henderson ingujjára.
A hirtelen beálló csendben csak a sarokban álló öreg óra ketyegése hallatszott, amíg a padló egyik eldugott léce alatt halk, fémes kaparászás nem kezdődött.