58/5. A haditengerészeti szerviz — Levendulás elárasztás

Az antikvárius elhajította a vödröt, és felkészült a legrosszabbra. A sárgaréz láda oldalán a nyomásmérő mutatója átlépte a vörös zónát, mire a fémszerkezetből fülsiketítő gőzsípolás csapott fel, felverve a hátsó szoba évszázados porát.
– Végveszély! Vészhelyzeti elárasztás indítása! – csikorgott a beépített hangtölcsér.
Mr. Henderson tehetetlenül fújtatott a rászorított pántok szorításában. A láda alján lévő elárasztó szelep hatalmas robajjal pattant ki, mire mindketten behunyták a szemüket, várva a pusztító víztömeget, amely feláztatja a padlót és elnyeli az antikvárium ritkaságait.
A várt katasztrófa helyett azonban csupán egyetlen, meglepően finom pöffenés hallatszott. A nagynyomású fúvókából nem sós tenger- vagy kazánvíz lökődött ki, hanem egyetlen ártalmatlan, levendulaillatú gőzpára, amely tisztelettudóan megült Mr. Henderson jól vasalt inggallérján.
A szerkezetből ekkor ünnepélyes harangjáték csendült fel. A rézpántok egy szempillantás alatt visszahúzódtak, kiengedve a dühös gépembert, miközben a kiadó nyílásból kigördült egy apró, rézszegélyű kártya.
– „Hatos kazántér elárasztva. Tűzveszély elhárítva. Köszönjük, hogy a Haditengerészet automata rendszereit választotta! Számla: négy shilling” – olvasta fel az antikvárius rekedten.
Mielőtt bármelyikük megszólalhatott volna, a szoba sötét sarkában álló mellszobor üvegszeme vészjósló, halk kattanással elfordult.