58/4. A kazántér elárasztása — Merülési parancs

Az antikvárius óvatosan, két ujjával csípte fel a padlóra hullott papírcsíkot, ügyelve arra, hogy a gőzgolyó teleszkópos optikája ne érjen a kezéhez. A kénes füstben alig lehetett kiolvasni a friss tintával nyomtatott gót betűket.
– „Hatos számú kazántér: kritikus túlmelegedés veszélye. Sürgős elárasztás javasolt” – olvasta fel halkan, miközben a szája széle megremegett. – Mr. Henderson, remélem, nem érzi magát túlságosan forrónak.
Mr. Henderson üvegszemei megdermedtek. Szájából nem jött ki hang, csupán a mellkasában lévő fogaskerekek hirtelen felgyorsuló, kétségbeesett kattogása jelezte, hogy a belső rendszere próbálja feldolgozni a rá váró fenyegetést. A sárgaréz láda mélyéből gurgulázó bugyborékolás hallatszott, mintha egy tengeralatti tartály éppen sós vízzel telne meg.
A gőzgolyó alsó rekeszéből ekkor két vastag, recés fémpánt pattant ki. Olyan villámgyorsan tekeredtek Mr. Henderson bokáira, mint két éhes rézkígyó, végérvényesen a fapadlóhoz láncolva a mozdulatlan gépembert.
– Rögzítési fázis befejezve. Merülési szög: nulla fok – sziszegte a gép automatikusa, és a kiálló szondából apró, fekete olajcsepp fröccsent az antikvárius cipőjére.
Az antikvárius kétségbeesetten nézett körül a szűk helyiségben. Egyetlen vödör állt a sarokban, de mielőtt felkaphatta volna, a doboz tetején lévő nagynyomású szelep baljós, visszafelé számláló ketyegésbe kezdett.