58/3. A gőzgolyó nyomában — Téves diagnózis

A sárgaréz golyó pontosan Mr. Henderson bal cipőorránál állt meg, majd halk sziszegéssel függőleges gőzsugarat lőtt ki magából. Az antikvárius rémülten ugrott hátra, a kezében szorongatott sárgaréz tájékoztató kártyát pajzsként maga elé tartva.
– Vigyázat, Henderson! – kiáltotta, bár tudhatta volna, hogy a mozdulatlanul várakozó gépember aligha fog félreugrani.
A golyó teteje ekkor négyszögletű nyílássá nyílt, és egy miniatűr, teleszkópos rézcsáp emelkedett ki belőle. A műszer végén lévő apró lencse vöröses fénnyel pásztázta végig Mr. Henderson nadrágszárát, miközben a doboz aljáról felpattanó újabb rekeszből egy mechanikus szalagkezelő mechanizmus kattogása hallatszott. A tévesen kézbesített szállítmány nem karbantartó csomag volt, hanem egy mélytengeri gőzkazán-ellenőrző automata próbaegysége.
– A csavarnyomás rendben, a vízkövesedés mértéke elhanyagolható – mormolta az antikvárius, miközben a téves leltári kártya sorait böngészte. – Várjon csak... ez a szerkezet azt hiszi, hogy maga egy hatos számú gőzturbinás tengeralattjáró!
A gőzgolyó nyomban igazolta a feltevést: apró, kalapácsszerű nyúlványa ritmikus kopogtatásba kezdett Mr. Henderson sípcsontján, mintha a kazánlemez vastagságát mérné fel. Mr. Henderson üvegszemeiben egyetlen pislákolással átállt az optikai fókusz, de a rögzített talp miatt megmozdulni sem tudott.
Az antikvárius kétségbeesetten próbálta keresni a kikapcsoló gombot a doboz oldalán, amikor a gőzgolyó hirtelen halk csilingeléssel egy apró, tintával nyomtatott papírcsíkot lökött ki magából, egyenesen a padlóra. A füstös levegőben egy újabb csőrendszer halk zümmögése indult meg a doboz mélyén.