58/2. A nehéz pántok — Szállítási tévedés

Az antikvárius egyetlen gyors, elmosódott firkával szentesítette az átvételt. A teherhordó vetett még egy utolsó, értetlen pillantást a mozdulatlanul álló, halk óramű-zúgással várakozó Mr. Hendersonra, majd némán elpárolgott az előtér sötétjében. Az ajtó fémes csikordulással zárult be mögötte.
– Na végre – sóhajtott fel az antikvárius, és türelmetlenül az asztalon heverő, súlyos ládához lépett. – A kalibrációs kiegészítő egység. Pontosan erre volt szükségünk a bemutató modell véglegesítéséhez.
A sárgaréz pántok halk pattanással engedtek a fémfeszítőnek. A nehéz fedél felnyílt, s a doboz gyomrából sűrű, kámforillatú gőz áradt ki. Az antikvárius megelégedetten bólintott: a belső rekeszben csillogó, finoman megmunkált fogaskerekek és rézhengerek láttán szentül hitte, hogy a hivatalos karbantartó csomagot kapta meg.
Mr. Henderson üvegszemei eközben szabályos időközönként villantak meg a csillár fényében. Az antikvárius óvatosan kiemelte a láda tetején fekvő, rézbe vésett tájékoztató kártyát, ám ahogy a lámpafény felé tartotta, az arcáról lassan lefagyott a magabiztos mosoly.
A gravírozott felirat ugyanis nem a bemutató modell beállítási útmutatója volt, hanem egy teljesen más megrendelőnek szánt leltári tétel. A doboz mélyén ekkor egy rejtett acélrugó pattant ki, és halk sípolással egy apró, rézszínű gőzgolyó gurult ki a padlóra – egyenesen Henderson lerögzített cipője felé.