57/8. A bemutató modell — Kalibrált leltár

A csengő tiszta, vékony hangja még el sem ült a hátsó szobában, amikor a sárgaréz henger teteje halk szisszenéssel felpattant. A rögzített fénysugarak hirtelen éles, kékes árnyalatot vettek fel, és a szerkezetből egy apró, finom kimunkálású acélkulcs emelkedett ki egy karcsú emelőkar végén.
Mr. Henderson megszólalt volna, hogy kényelmetlenségének hangot adjon, de az áttetsző kötőanyag pillanatok alatt elérte a gallérját is. A nyaka teljesen merevvé vált, a száján lebegő erőtlen mosoly pedig tiszta, mázas porcelánfényben dermedt meg. Szemgolyói még utoljára az antikváriusra szegeződtek, mielőtt a pupillái helyén apró, polírozott üveglencsék csillantak meg.
– Kiváló – mormolta az antikvárius, és megszokott, száraz mozdulattal lépett közelebb. – A beállítás tökéletes.
Finoman félretolta a teljesen mozdulatlanná vált Mr. Henderson kabátjának gallérját, majd az acélkulcsot a férfi nyaka mögött feltáruló, rejtett kulcslyukba illesztette. Három határozott, fémes kattanás visszhangzott a szobában, ahogy felhúzta a belső rugószerkezetet.
– A bemutató modell kalibrációja sikeres – jegyezte meg a csendes helyiségnek, miközben Mr. Henderson szemei újra megrebbentek, felvéve a gondosan beprogramozott, udvarias vásárlói tekintetet.
A sárgaréz henger ekkor zökkenőmentesen visszahúzódott a padló alá, egyetlen kis réztáblát hagyva maga után. Az antikvárius elégedetten porolta le a tölgyfát, amikor a sötét előtér felől egy nehéz, fémes léptektől visszhangzó koppanás hallatszott.