57/7. A fénypontok hálója — Kalibrált rögzítés

A fogaskerekek ütemes ketyegése hirtelen egy mély, fémes pattanásba torkollott, s a sárgaréz henger oldalán apró, keskeny fiók tolódott ki. Az antikvárius óvatosan előrehajolt, szemüvegét az orrnyergére igazítva, mintha egy hivatalos iktatási bizonylatra vagy nyomtatott igazolásra számítana.
– Úgy tűnik, a koordináták rögzítése megtörtént – állapította meg szárazon. – A rendszer most minden bizonnyal átadja a nyugtázó dokumentumot.
A fiókból azonban nem papír bukkant elő. Egy parányi, lyuggatott fémkorong emelkedett ki, amelyből finom, aranyszínű fénysugarak vetültek a padlóra, pókhálószerű hálóba fonva Mr. Henderson megjelölt cipőjét és a tölgyfa kisasztal lábait.
Mr. Henderson kényelmetlenül megpróbálta elhúzni a lábát, ám ekkor döbbent rá, hogy a vörös fénnyel megjelölt bőrfelületen egy áttetsző, gyantaillatú kötőanyag szilárdult meg. A cipőtalp milliméterre pontosan a padlódeszka illesztéséhez tapadt.
– Úgy vélem, a kalibrációs pontosság eléréséhez elengedhetetlen a fizikai rögzítés – jegyezte meg az antikvárius, miközben saját lábbelijét óvatosan hátrébb húzta. – Egyetlen nem kívánt lépés is felboríthatná a nyilvántartási egyensúlyt.
Mr. Henderson erőtlen mosollyal próbálta leplezni növekvő feszültségét, miközben a henger mélyén megszólalt egy vékony, csilingelő sárgaréz csengő, jelezve, hogy a szerkezet felkészült a végső fázisra.