57/6. A mintavétel precizitása — Kalibrált körvonal

A nyílásból egy finoman megmunkált, teleszkópos sárgaréz kar nyúlt ki, melynek végén apró, mechanikus fogófej tündökölt. Az antikvárius megköszörülte a torkát, és óvatosan arrébb tolta a teáscsészéjét, hogy helyet biztosítson a váratlan vendégnek.
– A felderítési szakasz láthatóan átadta a helyét a közvetlen mintavételnek – jegyezte meg halkan, miközben tekintetével kényszeresen követte a kar kiszámított mozgását. – Minden bizonnyal a szoba szintkülönbségeit és a talajhoz való rögzítést ellenőrzik.
A fémkar nem teketóriázott: átsuhant a kisasztal felett, majd hirtelen lesújtott Mr. Henderson bal cipőjének orrára. Egy rövid, fémes csettenés kíséretében apró, vörösen izzó krétafényt rajzolt a finom bőrre, majd nyomban visszahúzódott a henger belsejébe, mintha csak egy szigorúan titkos mintát vett volna a padló és a lábbelik találkozási pontjáról.
– Megnyugtató, hogy a standard illeszkedést is ellenőrzik – suttogta Mr. Henderson, bár a homlokán apró izzadságcsepp jelent meg, ahogy a megjelölt cipőjére pillantott. – A legkisebb eltérés is komoly fennakadást okozhatna a nyilvántartásban.
Mielőtt azonban bármelyikük megmozdulhatott volna, a henger mélyéről egy fémes, ritmikus kattogás csapott fel, s a sárgaréz felületegységek lassan forgásba kezdtek, mintha egy nagyobb belső szerkezet készülne véglegesen rögzíteni a helyiség koordinátáit.