57/5. A fémkar pásztázása — Kalibrált mélyfúrás

Az olajpára fanyar, szegfűszeges illatot hagyott maga után a szoba levegőjében. A sárgaréz henger közepéből egy vékony, háromcsuklós fémkar emelkedett ki halkan, melynek végén apró, polírozott üveglencse forgott körbe szisztematikus precizitással. A lencse rövid kattanással szegeződött Mr. Henderson harmadik gombjára, majd egy vöröses fénypöttyöt vetített a mellénye bársonyára.
– Pompás – bólintott az antikvárius, miközben fél lépést hátrált, nehogy akaratlanul elkerülje a vizsgálati fénysugarat. – A minőségellenőrző hivatal láthatóan kiterjesztette az auditot a viseletünk fonalsűrűségére is. Nem lepődnék meg, ha a teáskanna fülének görbületi ívét is átsorolnák a prémium kategóriába.
Mr. Henderson megőrizte rendkívüli tartását, s a világ legtermészetesebb mozdulatával igazította meg a nyakkendőjét, biztosítva a szondát arról, hogy az illendőség keretein belül tartózkodik. A gépies kar nem teketóriázott: apró, fémes csettenés kíséretében egy apró, négyszögletes kártyát lökött ki magából a teástálca szélére. A kártyán mindössze egyetlen számsor állt, valamint a „FELDERÍTÉS: ELCSENDESEDVE” felirat.
– Úgy vélem, átestünk az első lépcsőfokon – állapította meg az antikvárius, és óvatosan felemelte a papírdarabot. – A szoba szerkezeti integritása megfelelt a szabványnak.
Ekkor azonban a padlódeszkák mélyén egy nehéz lánc suhogása indult el, s a henger alatt egy újabb nyílás tárult fel.