57/4. A sárgaréz henger — Bürokratikus szonda

Az antikvárius megfontolt mozdulattal nyúlt a sárgaréz hengercskéért, mintha csak egy eltévedt postai levelet venne kézbe. A vörös viaszpecsét még érezhetően meleg volt, rajta egy parányi, számozott fogaskerék nyomatával.
– Kiváló időzítés – jegyezte meg Mr. Henderson, miközben rendkívüli tartással újra felvette a teáskannát, s hidegvérrel töltött még egy kevés gőzölgő teát. – A központi iktató nyilvánvalóan észlelte a tealevelek kiáztatási szögének apróbb egyenetlenségeit. Ez a hengercske a szokásos minőségellenőrzési jegyzőkönyv.
Az antikvárius hüvelykujjával óvatosan felpattintotta a pecsétet. A hengercske teteje finom sziszegéssel nyílt ki, s belőle nem papír, hanem egy hajszálvékony, spirálba tekergő rézlemez bukkant elő. A lemez felületébe mikroszkopikus furatok sora volt vésve, melyek felett a csészéből kiáramló kékes fénysugár azonnal megtört. A falon lévő négyzetháló a fénytörés hatására sűrű, lassan gördülő számsorokká alakult.
– Lám, egy szabványos kalibrációs szelvény – jegyezte meg az antikvárius szárazon, megigazítva szemüvegét. – Nem kell aggódnunk, Mr. Henderson. A szekrény egyszerűen átesik egy rutinszerű felületkezelési regisztráción.
Henderson elégedetten bólintott, s már épp ajkához emelte volna a csészét, amikor a helyiségben lévő állóóra ingája egyetlen száraz, gépies kattanással megállott. A hirtelen beálló csendben a sárgaréz henger belsejéből halk, szabályos ketyegés indult el, s a padlólemez réseiből finom, illatos olajpára kezdett szivárogni.