57/3. A visszatekert idő — Korrekciós háló

Mr. Henderson a lehető legnagyobb természetességgel helyezte vissza sárgaréz nagyítóját a mellényzsebébe, mintha egy hátrafelé pörgő falióra a világ legtermészetesebb délutáni díszlete volna. A teáscsészében örvénylő sötét folyadék a belehullott sárgaréz tantusz körül pontosan az óramutatók járásával ellentétes irányban kezdett keringeni.
– Nyilvánvalóan automatizált korrekciós ciklus – jegyezte meg az antikvárius, miközben ujjaival finoman megkocogtatta az asztallapot. – A bürokrácia nem tűri a négytized másodperces csúszásokat. A rendszer egyszerűen visszapörgeti a helyi időt a forráspont pillanatára, hogy korrigálhassa a kiáztatási hibahatárt.
Henderson megértően bólintott, majd egy apró ezüstkanállal megpróbálta kiemelni a tantuszt, ám a fém meglepő módon hideg maradt. Ehelyett a csésze mélyéről halk, gépies kattogás hallatszott, s a sárgaréz korong közepéből hajszálvékony, kékes fénysugár vetült a szemközti tölgyfa szekrény oldalára. A fény apró, precízen számozott négyzethálót rajzolt a patinás fára.
– Rutinszerű minőségi ellenőrzés – magyarázta Henderson száraz, megnyugtató hangon. – A központi iktató csupán méri a helyiség páratartalmát és a felszolgálás szögét. Semmi ok a teadélután felfüggesztésére.
Az antikvárius éppen helyeslő gesztusra emelte volna a kezét, amikor a padlólemez alól fémes csikorgás hallatszott. A szőnyeg szegélyénél egy keskeny sárgaréz rés nyílt meg, s a mélyből egy apró, viasszal lepecsételt sárgaréz hengercske emelkedett ki.