57/2. A papírcsík üzenete — Kalibrált nyugta

Az antikvárius mutatóujja pontosan két milliméterrel állt meg a finom porcelánkarima felett. Mr. Henderson egyetlen rezdüléstelen pillantást vetett a cukorfogóra, majd lassú, kimért mozdulattal előhúzott a mellényzsebéből egy apró, sárgaréz foglalatú nagyítót.
– Úgy tűnik, a teaidő szentsége sem mentesül a folyamatos iktatási kötelezettség alól – mondta Henderson olyan kimért hanghordozással, mintha csak a délutáni időjárást méltatná.
A csészealjra hullott papírcsík hajszálvékony, gépi betűkkel nyomtatott sort tartalmazott. Az antikvárius a nagyító alá hajolt, miközben arcán egyetlen izom sem rándult meg, ám a szemgolyója hajszálpontosan két ütemben követte a feliratot:
„Rendkívüli audit: a tealevelek kiáztatási ideje 0,4 másodperces eltérést mutat az előírt szabványhoz képest. Korrekciós eljárás kezdeményezve.”
– Rendkívül figyelmes – bólintott az antikvárius, s hangjában a legcsekélyebb meglepettség sem érződött. – A minőségellenőrzés hatékonysága valóban példás.
Mielőtt azonban a csészét a szájához emelhette volna, az ezüst teáskanna fedele halk, csengő koccanással kiemelkedett, s a kiöntőcsőből egy apró, sárgarézből készült, számozott tantusz pottyant a gőzölgő ital közepébe. A porcelán alján száraz, fémes kattanás jelzett egy újonnan elindult belső szerkezetet.
A hátsó szoba sarkában álló ingaóra ekkor váratlanul abbahagyta a megszokott ritmust, s mutatói sebes ketyegéssel kezdtek hátrafelé forogni.