56/4. A beállítási ív — Garanciális felhúzás

Henderson felvette a gyűjtőkosárba hullott friss papírlapot. A nyomdafesték még meleg volt rajta, döglött olaj szagát árasztva. Az antikvárius a vállán át leskelődött, és halk sziszegéssel próbálta lebetűzni a frissen nyomtatott, vastag betűs záróbejegyzést.
„Karbantartás státusza: Befejezve. A rugóerő-feszítés megtörtént. Az alkatrészek kenése rendben. Következő ciklus indítása: azonnal.”
Henderson lassan a tarkójához nyúlt. A keményített inggallér alatt, ahol a bőrének puhának kellett volna lennie, egy apró, hideg fémszerkezetet érzett. Nem sebből származott; a szövetei közé sima, menetes sárgaréz hüvely illeszkedett, pontosan akkora, amibe egy nyolcas méretű felhúzókulcs illeszkedett.
– Úgy tűnik, kedves barátom – mondta Henderson meglepően higadt, szinte gépies dallamossággal –, mi nem az irattár leltározói vagyunk. Mi vagyunk a B-4-es szektor legdrágább, önműködő berendezései.
Az antikvárius szeme tágra nyílt, de mielőtt tiltakozhatott volna, a plafonról lelógó rézkaros szerkezet finom, szinte udvarias mozdulattal előrenyúlt. Két polírozott csipesz precízen megragadta mindkettőjük nyakánál a rejtett kulcsot, és egyetlen határozott, ütemes fordítással megállította a belső óraművet.
A világ egy csapásra elcsendesedett. A B-4-es szektor mélyén pedig halk kattanással újra elindult a számláló, miközben a homályos folyosó végén felgyulladt egy apró, piros jelzőfény.