55/4. A felderítő fülke — Üvegszemű megfigyelő

A bársonyfüggöny nehéz redői bekebelezték őket, s a szalon tompa moraja azonnal elhalkult. A sárgaréz inga süvítve lendült át közvetlenül Mr. Henderson orra előtt, ám ahelyett, hogy felőrölte volna a két merev alakot, a sín hirtelen kilencvenfokos kanyart vett. A mechanika egy rejtett, megvilágított felderítő fülkébe repítette őket, ahol az ingamozgás által hajtott fogaskerekek halkan kattogtak.
– A csontjaim még épek – sziszegte az antikvárius, miközben a sín kioldotta a cipőtalpát, s ő végre megkísérelt egy önálló lépést tenni.
– Csupán az egyensúlyi pozíciónk változott, uram – válaszolta Henderson szárazon. A rugója még utolsót pattant, mielőtt jobb karja megállapodott volna derékmagasságban. – Úgy vélem, a szalonmester nem megsemmisíteni akart minket, hanem a háttérgépezet felügyeletére osztott be.
A falba épített sárgaréz optika előtt álltak. A lencsén át tökéletesen ráláttak a gyanútlanul teázó társaságra. A szalonmester épp egy újabb lyukkártyát illesztett a teázóasztal alatti szerkezetbe, mit sem törődve a két felszolgáló eltűnésével.
Ekkor a fülke mennyezetéről halk csikorgás kíséretében alászállott egy rézállvány. Rajta egy kitömött, üvegszemű bagoly csücsült, aminek belső fogaskerekei éles kattanással mozgásba lendültek. A madár csőre lassan kinyílt, s egy apró, viaszpecséttel lezárt réthenger esett ki belőle, pontosan Henderson tálcájának közepére.