54/2. Az olajcsepp útvonala — Kenési rendellenőség

A sűrű, aranyszínű csepp lassan végiggördült a sárgaréz vájatban, majd hajszálpontosan a számlap alatti főtengely ágyazásába hullott. A kenőanyag érkezését apró, elégedett szisszenés kísérte, s a szalonóra zenedoboza egycsapásra megtáltosodott. Henderson karjai, amelyek eddig gépies szögletességgel lendültek a magasba, hirtelen meglepő könnyedséggel kezdték róni az íveket, mintha a világ legfinomabb keringőjét járná a kiszáradt tölgyfa burokban.
Az antikvárius polírozott vállízületei szintén megkönnyebbültek. A fogaskerekek eddigi száraz csikorgását selymes, surranó hang váltotta fel. A két figura tökéletes harmóniában fordult el egymás mellett a rézsínen, s úgy tűnt, a szerkezet nem büntetésül, hanem a legmagasabb szintű karbantartás jeleként részesítette őket az aranyszínű olajozásban. A szalonban teázó hölgy halk sóhajjal tette le a csészéjét, mintha a falióra meglepően dallamos ketyegése megnyugtatta volna kedélyeit.
Ám a kenőanyag nem csupán a tengelyek gördülékenyebbé tételére szolgált. Amint a csepp elérte a szerkezet mélyén elrejtett miniatűr úszókapcsolót, a szekrény belső falán egy apró, rézkeretes névtábla fordult át. A felirat nem lajstromszámot mutatott, hanem egy lejárati időpontot. A gépezet gondos olajozása nem a maradandóságukat szolgálta, hanem a közelgő átadási szertartás óraműpontosságú előkészítését.
Egy apró, mechanikus csengő megszólalt a tölgyfa mélyén, és a szalonóra előlapján lévő finom rács mögött egy szállítószalag apró láncszemei kezdtek el feszülni.