53/6. A felderítő optika — Tintás minősítés

A borostyánsárga fénysugár lassan végigpásztázta Henderson megtört gerincét, majd a vakító sárgaréz keretből kibukkant egy keskeny, pneumatikus mérőkar. A fémes ujj végén lévő apró, tintás bélyegzőfej száraz csattanással ütődött az antikvárius homlokára, hajszálpontosan a két szemöldöke közé.
– Szakmai felmérés – mormolta Henderson alig hallhatóan, miközben a saját hajtókáján is megjelent egy lila stampigli. – Ez kétségkívül a minőségellenőrző szekció. A jobb szériák bizonyára külön elismerésben és gondosabb kenésben részesülnek.
A lencse mögött mély, gépies kattogás jelezte az elemzés végét. Egy falból kiálló réztölcsérből fémes, recsegő hang szólalt meg: „Szerkezeti kopás hatvannégy százalék. Ajánlott besorolás: másodlagos alkatrészalap.”
Az antikvárius megpróbált megszólalni, ám a mellkasára tapasztott mágneses számláló éles villanással ugrott egyet előre, gátat szabva a szavainak. A futószalag alatti fogaskerekek újabb, baljósabb ritmusra váltottak, és a pordekorációval borított fémlemez zökkenve megbillent alatta.
A kabin hátfalán kinyílt egy szűk, sárgaréz rácsozatú ajtó, amely mögül sűrű, kénes olajpára csapott ki. A nyílás túloldalán egy hatalmas, öntöttvas tartály fekete felszíne csillogott a derengésben, miközben a fejük felett egy repedt rézharang tompa ütést adott vissza.