52/6. A végleges kiárusítás — Kurblis elszámolás

A futószalag lassú, ütemes nyikorgással repítette őket a vörösen lüktető alagút mélyébe. Henderson precízen lesöpörte a kabátjára hullott rézlemezkéket, míg az antikvárius még mindig a gallérját próbálta kisimítani a pneumatikus szorítókar mély nyoma után.
A sötétség hirtelen véget ért. A szalag egy meredek, polírozott sárgaréz csúszdába torkollott, amelynek végén egy puha, bordó bársonnyal bélelt tölgyfadoz várta őket. Egyetlen tompa, szinkronizált puffanással landoltak a párnázott rekesz mélyén.
Mielőtt az antikvárius feltápászkodhatott volna, a doboz nehéz, üvegezett teteje hangos csattanással rázáródott a fejük felett. Kívülről egy apró, csipeszes kar azonnal felhúzta a reteszt, és egy frissen nyomtatott papírcímkét simított az üveglapra.
– Hol vagyunk, Henderson? Ez lenne a besorolási folyamat végállomása? – kérdezte az antikvárius, és értetlenül ütögette a vastag üveget.
Henderson megfontoltan igazította meg a szemüvegét, majd felnézve elolvasta a fejük felett derengő, gót betűs feliratot:
*„Másodosztályú, felhúzható értelmiségiek. Kiárusítás: 2 darab 1 garasért.”*
– Szerintem a gépezet kifejezetten nagylelkű volt az értékbecslésnél – jegyezte meg Henderson elégedett bólintással, és kényelmesen hátradőlt a bársonyban. – Különösen, ha figyelembe vesszük az Ön kényes rugózatát.
Kívülről ekkor egy rézpénz éles csörrenése hallatszott, majd a doboz zökkenve megdőlt, ahogy egy ismeretlen kéz felemelte az antikvárium pultjáról.