52/5. A besoroló mechanizmus — Pneumatikus átsorolás

A sárgaréz kar meglepő gyengédséggel emelte a magasba az antikváriust, mintha csak egy rosszul címkézett csomagot próbálna a megfelelő futószalagra helyezni. Az antikvárius lába tehetetlenül kapálózott a levegőben, miközben a szerkezet egy kattanással harminc fokos szögben elfordította.
– Kérem, ne tanúsítson ellenállást! – figyelmeztette Henderson alulról, miközben a saját tálcáján kényelmesen elhelyezkedve simította le az iratait. – A fémkar pneumatikus szorítása a törékeny áruk védelmére lett kalibrálva. Ha túl erősen rúgkapál, a rendszer automatikusan törékeny kerámiának minősíti, és faforgáccsal tölti fel a kabátja bélését.
Az antikvárius azonnal mozdulatlanná dermedt. A mennyezeti sínrendszer halkan zümmögve lódította meg a gallérjánál fogva függő férfit a sötétebb, gőzzel telt csarnokrész felé. Egy sárgaréz tábla mellett haladtak el, amelyre a következő feliratot gravírozták: „Túlsúlyos küldemények osztályozása és bélyegzése”.
– Henderson, tegyen valamit! – sziszegte az antikvárius, miközben egy hatalmas, tintával átitatott filcpedál suhant el az arca mellett. – Azt hiszem, a gép épp egy mélynyomású bélyegző alá pozicionál!
Henderson felállt a tálcáján, és megfontoltan tanulmányozta a falból kiálló rézcsöveket. Szemüvegét megigazítva egy piros kart és egy számozott számlálót vizsgált meg.
– Nyugodjon meg, ez csupán a szabványos vámtartozék-ellenőrzés – felelte higgadtan. – Ha jól látom a mutatót, Ön nem küldeményként, hanem visszáruként kerül iktatásra. Ez a jobbik eset.
A sárgaréz kar ekkor egy hirtelen zökkenéssel engedte le az antikváriust egy forogva zúgó gumiabroncsos futószalagra, pont Henderson tálcája mellé. A mennyezetből lehulló apró rézlemezkék csilingelve záporoztak a vállukra, miközben a sínpálya felől mély, mechanikus csengőszó jelezte a besorolási folyamat végét. Egy sötét folyosó nyílt meg előttük, melynek mélyén tompa, vöröses fény derengő ritmusban lüktetett.