52/4. A szortírozó rekesz — Görgős besorolás

A polírozott rézgörgők csikorgó szimfóniája egyetlen határozott kattanással hallgatott el, amint a két férfi zökkenve megérkezett a lejtő aljára. Nem porba vagy kemény kövezetre estek, hanem egy vastagon párnázott, mahagóni keretes átvevőtálcára, amely azonnal ütemes méréssorozatba kezdett alattuk.
– Úgy tűnik, a kézbesítési protokoll lényegesen gyorsabb a vártnál – állapította meg Henderson, miközben simára igazította gyűrött zakóját, és akkurátusan visszatette orrára a sárgaréz keretes pápaszemét. – A rugós mérleg jelzése alapján Ön nyolcvankét kilogramm kiadandó leltári áru, én pedig harminckét dekagramm kísérődokumentáció.
Az antikvárius morogva keveredett fel a selyemkárpitról. Körülnézett a homályos, gőzpárás térben: a magas mennyezetről hatalmas, rugós facsipeszek csüngtek alá, melyek ütemes kattogással nyúltak a mellettük elhaladó, görgős faállványok felé.
– Harminckét dekagramm? – sziszegte felháborodottan. – Maga egy felnőtt ember, Henderson! Nem egy köteg pecsétes átvételi papír!
– A rendszer nem tesz érzelmi különbséget a szállítmány és annak kötelező mellékletei között – felelte Henderson hideg tárgyilagossággal. – És amíg a futószalag szortírozó lámpája zöldet mutat, javaslom, maradjon a rekeszben. A nem szabványos méretű küldeményeket a szomszédos nyílásban azonnal tömörítik.
A mennyezeti csipeszek ekkor megmozdultak, s egy óriási sárgaréz kar finoman megragadta az antikvárius kabátjának gallérját.