52/2. A kötelező olajozás — Mechanikus diagnózis

Az antikvárius elhűlve próbált egy lépést hátrafelé tenni, de a térde megmakacsolta magát. Egy határozott, fémes kattanás kíséretében a bal lába merőlegesen rögzült a padlólemezhez. Henderson fel sem nézett a sárgaréz szervizkönyvből; jobb mutatóujjával kimérten végigkövette a harmadik bekezdést, miközben bal kezével könnyedén megragadta a társa gallérját.
– A hetedik cikkely értelmében a hajtómű kiszáradása esetén a társkomponens jogosult az azonnali állagmegóvásra – közölte Henderson olyan higgadtsággal, mintha csak az időjárásról csevegne. A kenőolajos tartály kiöntőcsöve baljósan megcsillant a fülke vibráló fénykörében.
– De én nem vagyok cikkely! Én vezetéknevet és adószámot viselek! – kiáltotta az antikvárius, ám a torkából előtörő hang elakadva, gépiesen pattogott, akár egy rosszul kalibrált zenedoboz.
Henderson nem bocsátkozott anatómiai vitákba. Precíz mozdulattal elfordította az antikváriust, hogy hozzáférjen a zakó alatt megbújó rézfogantyúhoz. A mennyezeti óra ütemes kattogása felgyorsult. Az automatizált mérőkar eközben a gőzfelhőből kinyúlva egy finom szintetikus ecsetet illesztett a kenőcső végére, felkészülve a fogaskerekek illesztéseinek átolajozására.
A falikabin mélyén ekkor felberrent egy újabb szalagmechanizmus, s a gép egy apró, átlyukasztott ellenőrzőkártyát bocsátott ki a hideg kövezetre.